Fali levéltartó

Mivel borzasztóan rendetlen tudok lenni, többször előfordult, hogy elkevertem a postámat, ezért készítettem egy fali levéltartót, aminek a kicsi rekeszébe tudom tenni a bizonylatokat. Az első változatnál még követtem el hibákat, ezért csináltam egy újat, kicsit szélesebb méretben, hogy a borítékok is beleférjenek. 

A fa alkatrészeket Gábor vágta ki és ragasztotta össze nekem.

Hozzávalók:

• Fa levéltartó (hobbyboltban is kapható)
• dekupázsragasztó
• akrilfesték
• szalvéta
• lakk
• csiszolópapír, ecset

Azért nem bolti levéltartót használtam, mert darabokban könnyebb vele dolgozni, az ecsettel jobban elérem a belső részeket. Meg azért is, mert a férjem asztalos, és nehogy unatkozzon szegény, kitalálok neki mindenféle kedves feladatot.

Először előkészítettem a fát: nedves, tiszta szivaccsal bevizeztem, majd száradás után alaposan lecsiszoltam a felhúzott szálakat. Erre azért van szükség, hogy a felület festés után ne legyen durva. Ahova a szalvétát szántam, fehérre festettem, mert a fehér részek a ragasztótól átlátszóvá válnak, és átüt rajtuk a fa természetes színe. Az első levéltartónál nem alapoztam le a fát és az eredmény olyan piszkos hatást keltett. Feketével lefestettem a rekeszek belsejét is.

A fehérre festett részeket lekentem dekupázsragasztóval, és hagytam kicsit szikkadni. Ezt azért csináltam, mert így a szalvéta a fához tapad, de vissza lehet húzni, ha igazgatni kell. Amikor szépen, egyenesen állt rajta a szalvéta, az ujjaimmal alaposan rásimogattam a papírt, jól lenyomkodva, majd az ecsettel a közepétől indulva kentem rá egy új réteg ragasztót. Érdemes kicsit keményebb sörtéjű ecsetet használni, hogy ki lehessen vele húzni a levegőbuborékokat. A puha, kerek ecsetek erre nem igazán alkalmasak, azokat inkább a lakkozáshoz lehet használni. Amikor megszáradt, a túllógó részeket a csiszolópapírral, apró reszelő mozdulatokkal lehet eltávolítani.

Faragasztóval összeállítottam a darabokat. A fura csúnya bútorlapdarab azért kellett, hogy legyen valamilyen felület, amihez a szorítókat oda lehet fogatni. Kicsit több, mint fél órát hagytam összepréselődni a részeket és megkötni a ragasztót. Ezalatt a szalvéta is szépen száradt tovább.

Ilyen lett, amikor kivettem a szorítóból. A régi csekktartót sablonnal használva bejelöltem a lyukak helyét, és kifúrtam azokat. Így a régi helyére tudtam csavarozni.

Lefestettem a natúr részeket feketére. Száradás után nagyon finom csiszolópapírral áthúztam a felületet, majd portalanítottam. Ezután vizes bázisú bútorlakkal kentem le. Azért használok hobbylakk helyett bútorlakkot, mert szépen elterül a felületen, és sokkal tartósabb. A lakk nem csak tartósabbá teszi a festett tárgyakat, hanem tisztíthatóvá is. Ráadásul a színeknek is mélységet ad.

Ezután már nem is volt más dolgom, mint a helyére, a cipős szekrény oldalára, a régi lyukakba csavarozni a levéltartót. Bár selyemfényű lakkot használtam, mégis olyan csillogó a felülete, hogy tükröződik benne a szalvéta barokkos mintája. Imádom.