Könyvolvasó tok

A könyvolvasóm már elég viharvert állapotban volt, ezért szétszedtem, és lefestettem a burkolatát. Annyira megtetszett az eredmény, hogy gondoltam, megérdemel egy új, szép védőtokot is. Egy régi könyv elárvult második kötetét használtam alapnak. Noha szenvedélyesen szeretek olvasni, és imádom a könyveket, azon a véleményen vagyok, hogy bármilyen szentimentálisan kötődjünk is hozzájuk, a könyv adathordozó, a tartalom az igazán lényeges. Vagyis nem minden arany, ami könyvnek tűnik.

Hozzávalók:

• Egy megfelelő méretű keménykötésű könyv, vagy régi határidőnapló
• Akril festékspray, és lakk
• Dekupázsragasztó
• Tetszőleges mintájú szalvéta
• Gumiszalag, szalag
• Fém díszvasalat
• Maszkolószalag, vagy papírragasztó
• Egy nagy doboz a fújáshoz

Kattints a képre a nagyításhoz

Első lépésként kimetszettem egy szikével a könyv testét úgy, hogy az előzéklapok érintetlenek maradjanak. Ezután a képen (remélem) látható módon levágtam belőlük a felesleget: a jobb oldalon keskenyebbre, a bal oldalon szélesebbre hagytam a papírt. Ezeket faragasztóval kentem be, majd előbb a keskenyet, majd a szélesebb lapot ráragasztottam a könyv gerincére. Fontos, hogy jól rányomva, ívesen ragasszuk a papírt, nehogy merev legyen, és ne tudjuk kihajtani a tokot. Amikor nagyjából megszáradt, visszatettem a könyv belsejét, majd nehezéket tettem rá, hogy a formáját megtartva kössön meg a ragasztó.

Kattints a képre a nagyításhoz

Egy nagyméretű dobozban lefújtam a könyvet. Előbb a hátoldalt festettem feketére, majd száradás után papírral és maszkolószalaggal lefedtem a gerincet, és amennyire tudtam a hátlapot. Amikor a fehér festékkel dolgoztam, kicsit elszínezte a festékgőz a fekete részt, de ezt vizezett akrilfestékkel könnyen ki tudtam javítani. Érdemes apró fújásokkal dolgozni. Ez a festék egészen gyorsan szárad, de azért érdemes türelmesnek lenni, és várni a két szín, és a további munka között legalább húsz percet.

A fehér részt lekentem dekupázsragasztóval,  majd amikor kicsit megszáradt, befedtem a szalvétával, majd vasalóval simítottam ki az apró ráncokat. 

Itt jött a kísérletezés. Még nem próbáltam lakksprével lefújni a dekupázsolt szalvétát. A vasaló gyönyörű csinos sima felületet hoz létre, de kell egy fedőréteg, hogy tartós legyen a minta. A rákent ragasztó nedvességétől a papír nekem mindig felhullámosodik, ami száradás után apró ráncokat eredményez. Szerencsém volt, a lakkspré szinte alig ráncolt. Három réteget használtam.

Amikor elég száraznak ítéltem a fedlapot, a gerinc mentén dekupázsragasztót vittem fel egy széles sávban, erre került a szalag. Ezzel szerettem volna plusz védelmet adni a szalvéta szegélyének, mert nem akartam, hogy a ki-becsukás miatt felpöndörödjön a minta. A ragasztó mennyiségével óvatosan kell bánni, nehogy átüssön a szalag anyagán. A szalagot a következő kép szerint a hátoldalon vezessük el.

Kattints a képre a nagyításhoz

A szalag felragasztása előtt érdemes lefesteni a könyv belsejét, hiszen az élek látszani fognak.

A tok zárhatóságát gumiszalaggal oldottam meg. A megfelelő helyzetben maszkolószalaggal rögzítettem. Az előző ebook tokomat félbevágtam,  hogy azért legyen valami, amibe beleültethetem az olvasómat. Akinek nincs felhasználható régi tokja, gumiszalagból ragaszthat kis fülecskéket, ami a sarkoknál megfogja a ketyerét. 

Ragasztópisztolyt használtam, ez nem csak a műanyag keretet tartja a helyén, hanem a gumiszalagokat is.

Bőrhatású kartonlapból kivágtam egy akkora téglalapot, ami épp kisebb a borítónál. Ezt szintén faragasztóval rögzítettem, de jó a kétoldalú ragasztó is. Folyékony iskolai ragasztót nem mertem használni, nehogy átüssön a papíron, vagy hullámossá tegye. A stiftes ragasztó erősségében pedig nem bíztam. Ezután felhelyeztem a fém sarkakat. Ezeket semmivel nem kell rögzíteni, csak a helyére illesztjük, és rányomunk egy laposfogóval. Én bőrboltban vettem, ha jól emlékszem, negyven forint darabja.